A programban az utolsó előtti helyszín a kerítésen kívülről már látott eredeti Boing 737-es és a hátán hordott space shuttle replika volt. Elsőre annyit tudok mondani helyszíni ripoterként, amiz szerintem a képen is lát a kedves olvasó: ez itt NAGY.
Szuper volt, hogy mindent meg lehetett fogdosni. Sokat láttam, de még soha fogtam utasszállító hajtóművet – különösen olyat, ami rendszeresen űrhajókat hordott a hátán 🙂
Én azt hittem, hogy ez egy teljesen lecsupaszított gép volt belül is, de ezek szerint volt egy kis rész utasoknak is, amit eredeti állapotában megtartottak:
A gép többi része viszont valóban a lehető legjobban le volt bontva, hogy minél jobban csökkentsék az önsúlyt a hatalmas tehet biztonságos szállításához:
Egy külső lépcsőn jutottunk még fentebb az űrsikló szintjére:
Ezt sem tudtam, hogy minden egyes hővédő kerámiacsempe azonosítóval volt ellátva. Persze utólag teljesen logikus, mert így, ha a kilövéskor hullott le, akkor tudták honnan hiányzik majd és mekkora a kockázat a visszatérésnél.
Ahogy történt a szerencsétlen eset 2003-ban, amikor a kilövéskor szigetelőhab darabok váltak le az üzemanyagtartályról, rázuhatnak a bal szárny belépőélén lévő burkolatra és levertek néhány csempét. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a visszatérés során a légkörbe belépéskor azon – a teljes űrsiklóhoz képest – apró felületen olyan hő érje a szárnyat, amitől az, majd az egész gép darabjai szakadt és mind a 7 űrhajós meghalt. 😢
Így nézett ki az űrsikló pilótafülkéje:
Így pedig az űrben kinyitható raktér, saját daruval:
Leave a Reply