Úton az űrközpontba

9 előtt indultunk (van előnye is annak, hogy még nem álltunk át a helyi időre) a címadó helyszínre és megint minden percét imádtuk az utazásnak. 😊

Valami olyasmi ez, mintha az ember bekerülne abba a világba, amit pici gyerekkoráttól mesélnek neki. Hiszen, ha belegondolunk nekünk már csak érintőlegesen állt ez a fantázia-birodalom a magyar népmesékből (ne adj’ isten a Grimm fivérek horror-történeteiből), mint inkább az amerikai sorozatokból, filmekből. Így aztán szinte folyamatos letörölhetetlen mosollyal 10 percenként pedig egy “hát, ezt nem hiszem el, hogy itt vagyunk!”-mondással egymáshoz bújva/ölelgetve suhantunk felhőtlen boldogságban a 8-12 sávos városon belüli autópályákon.

Mindezek miatt persze állandóan újabb és újabb videóban, millió fotóval próbáljuk lehetőleg örökké tartó befőttként elrakni az emlék-spájzba az élményt, aminek az esti szelekciónál a 2/3-a kuka, mert igazából szinte ugyanazt tartalmazza. És még így is rengeteg marad.

Mindezt csak azért írtam le, mert igyekszem józan belátással mértéket tartani majd ezekből, de tartok tőle, hogy így is sok lesz, de! Jó példával járok magam előtt és mivel ugyanazon az úton mentünk szinte végig az első első állomásig, mint tegnap, önmegtartóztatok és nem illesztem be az erről a szakaszról (autópálya, távolban a belvárosi felhőkarcolókkal) készült 490 ezer (már szűkített számú) képanyag egyikét sem. 🙂

Az előbb említett első állomás egy kínai étkezde lett volna egy parkolóban. De előtte még egy újabb érdekes adat: gyakorlatilag minden második-harmadik autópálya-kijáratnál (olyan 6-8 kilométerenként) ki van írva, hogy Food Town, Food center, vagy valami hasonló. Ezeket úgy kell elképzelni, hogy egy bazi nagy parkoló, amit L, vag y U alakban keretez egy épületsor, amelyek legtöbbje helyi étterem. Leggyakrabban a közismertek, mint McDonalds, Wendy’s, Popeye, Whataburger, Dunkin Donuts, KFC, Burger király. Subway. (Vanda mindezek alapján hozta a szociológiai-dietetikai verdiktet: nem csoda, hogy mindenki ennyire elhízott itt, ezek csak esznek. :))

Szóval bekanyarodtunk egy ilyenbe, ahol úgy tűnt lesz olyan is, ami nem valami nagy franchise lánc tagja, ezért céloztuk meg az említett kínait. Ami csak 11-kor nyit. Ahogyan az ebben a parkolóban található éttermek és üzletek 90%-a.

Így történt meg a szégyenteljes eset, hogy egy McDonaldsba mentünk, mert ez volt az egyetlen, ami nyitva volt. De megérte, mert ennek viszont ilyen ari kis nemtommilyen zöldcsápos bokrai voltak:

Bent pedig – skandallum! – nem lehetett a klasszikus burgerek egyikét sem megvásárolni, pedig ha már ide kerültünk kipróbáltam volna, hogy ugyanolyan-e az íz (nyilván az). Lehetett viszont grillkolbászos (húspogácsa formátumban)-tojásos szendvicset, palacsintát (kb 4-szer akkora mint az otthon a Burger Kingben adott kis korongok) és bagelbe rakott sajtos marhahúsos szenyát rendelni. Üditőkből (sőt, úgy mindenből) megszoktuk máris, hogy a legkisebbet kell rendelni, mert az is nagyon sok lesz. Így festett:

Nekem 2 dolog maradt meg a szendvicsekből emlékként: az ujjam között csorgó zsír és az iszonyatosan édes bucik.🫤 Tényleg minden a sztereotípiákat erősíti.