Elindultunk tehát Houstonból, az elején még a szokásos autópályás forgalomban:
Ez még a városi menősködő, tükröződős-mecsboxszínűre festett autók környéke:
Az út mentén nem messze azonban már Sam Houston ezredes óriási szobra, a róla elnevezett nemzeti park közelében. Igen, róla nevezték el a várost is (ezt talán már említettem), mert főszerepet játszott Texas, Mexikótól kivívott függetlenségében és ezzel valószínűleg szoros összefüggésben lett Texas önálló állam első (majd később harmadik) elnöke, végül az USÁ-hoz csatlakozás után Texas állam szenátora a washingtoni törvényhozásban.
“Apa, kezdődik!”😃😃😃 Kétsávos út, az igazi sárga felezővonallal, egy aprócska ranchel és rajta legelésző cow-okkal, amikről már éppen csak a boyok hiányoztak.
Nem sokkal később, jobboldalon viszont… megint a nagy végtelen füves semmi, legelésző bocikkal. “Apa, de jó lehet nekik, hogy mekkora helyen sétálgathatnak!” 🩷 És tényleg! Volt amelyik ugrabugrált, vagy odabújt egy másikhoz és nyalogatta. 😊
Már csak 6 mérföld Madisonville!
Leave a Reply