Viccmesélő humoristák

A terminálból buszok visznek az autókölcsönzők külön komplexumához. Egy aranyos öreg reptéri arc irányított minket útba, akivel máris teszteltük az előre izgult jelenséget: mennyire lesz nehéz kibírni röhögés nélkül a texasi tájszólást? Jelentem, nagyon. 😂

A busz mellett állt a sofőr, akitől biztos, ami tuti, megkérdeztem, hogy ez a minden oldalán ember méretű betűkkel “TRANSFER TO CAR RENTALS!” feliratozott busz visz-e az autó kölcsönzőkhöz. Szerintem itt annyi hülyével találkozik az ember, hogy a végén teljesen immunis lesz, így tök kedves – a fogyatékosoknak kijáró türelemmel – mosolyogva és kiváló taktikai érzékkel mondta tömören, hogy Yes.

De nem addig a’! Engem nem abból a fából faragtak, aki nem képes kizökkenteni a béketűrésből az ilyen Buddhákat is. Rákérdettem tehát a korábban szintén mindenhol megerősített infóra is: És ingyenes a szolgáltatás? De itt elért karma és mindamellett, hogy az előbbi öreg bácsit 100-szor lekörözve olyan tájszólással válaszolt, hogy arra rá lehetett volna könyökölni, még tartalmilag is odatette magát:

– Sure, but AIN’t gonna lie. If ya g’mme some money.. Sir, you bet, I’ll take it. 🙂
[ Persze, de megmondom a’ őszintét: Ha ad nekem egy kis pénszt.. Uram, elhiheti, hogy én bizon elrakom aztat. 🙂 ]

Mivel Vanda is fültanúja volt a dolognak, egyszerre robbant ki belőlünk a röhögés és csak remélni mertük, hogy azt gondolta, csak a poénja szólt ekkorát.

Itt a fickó, éppen segít egy holland párnak a gyerekkocsival, de a kislánynak mosolygása, jófejkedése sajnos visszájára sült el, mert a szőke fehérbőrűek országában halálra rémült a fekete bácsitól és sírni kezdett. 😊😢