Szerettem volna elvinni Vandát egy eredeti texasi, élőzenés (nyilván country) bárba, de nagyobb kihívásnak bizonyult mint sejtettem. AI segítségével is alig találtam olyat, ahol szombat este van élő előadó, miközben gyerekeket is beengednek. Végül aztán sikerült, a honlapon ott díszelgett, hogy családbarát hely. Hogy ezt pontosan mit takart, utólag sem tudom, mert 40 perc után a helyszínen az ajtón nagy betűs tábla fogadott: “21 éven aluliak tilos a belépés!”. (Bár végülis egy ponton túl minden családban elmúlnak a gyerekek 21 évesek és még akkor is vihetik őket mondjuk kocsmába a szülök.) Mindegy, mi most erről lemaradtunk.
Vanda ezúttal szusit kívánt, amit találtunk is a közelben (sőt a bőség zavarától szenvedtünk egy ideig, de ez hamar megoldódott, amikor kizártam azokat a listából, ahol szusit ÉS csirkeszárnyat vagy burgert árultak. Ezután már alig marad lehetőség. Amit viszont találtunk az egy szuper ételudvar volt a legszorosabb értelemben:
Bárcsak lett volna ilyen, amikor kisgyereke szülők voltunk! Középen a gyÁrmekek játSZÓDnak, a szülők meg 8-10 éttermből választhatnak, mindegyik előtt a kirakott asztaloknál élvezve egyszerre az ételeket és nyugalomban szemmel kísérve a csemetéket.
Hazafelé pedig utolsó(nak tervezett) programként még beugrottunk az otthoni kedvenc Aldiba, ha már Texasban is van, felderítendő a distinkciókat.
Meglepi: nagyobb mint otthon.
Van néhány otthon is ismerős sajátmárkás termék, de itt is sok volt az ismeretlen. Mondjuk a csilis csípős méznek azt gyanítom, nem lenne nagy piaca otthon:
Ez meg itt maga az élelmiszeripari sci-fi, kérem! Kolbász és zéró cukorral!
Avokádó olajban sült csipsz. (Kettőt ettünk -> kuka. Semennyire nem volt érezhető az avokádó)
Újabb hiánypótló termékötlet a Magyar Aldikba: szeletelt és egyben krumpli konzerv:
Leave a Reply