Farifeld – Sam’s Original

Az I45-ös autópálya és a 84-es út kereszteződésénél fordultunk be Sam eredeti étkezdéjébe.

A névadó Samuel Augustus Daniel, aki 1966-ban alapította a helyet, ami mindenhol szerepel, mert az Újvilágban kb. akkora menőség, mintha Európában egy büfét a Jura-korban nyitottak volna és a falon büszke barlangrajzok mutatnák, hogy a helyi Brontoszaurusz csorda is ide járt burgerezni.

Sam Eredetije ezzel a kis installációval fogadott, mutatva, hogy tényleg milyen régi:

Remélem nem Sam ül az autóban:

A szokásos ültetős rendszer volt. Egy kedves lányka segíetett nekünk helyet szerezni, aki már elsőre is szimpi volt, de amikor a távozáskor még rákérdezett, honnan jöttünk, majd pironkodva hozzátette, hogy milyen “cuki” az akcentusom, nyomban lányommá fogadtam volna. 😀

Miután leültettek 1 percen belül odalibbent egy kedves hölgy, hogy felvegye a rendelést. Hatalma ssikerélmény volt, hogy bár ő sem ment a szomszédba teasi akcentusért (nem is kellett, helyben volt), jórészt szinte mindent értettünk a mondandójából.

Itt jegyezném még meg, hogy minden péncér nagyon-nagyon kedves. De tényleg olyan, ami otthon csak igazán ritka. Nem akarom megint lerángatni a szépen csillogó papirmasét a színapd mögötti undi-olajos fogaskerekek elől, de megteszem. 🙂 Értelemszerűen a kedvességtől függ az, hogy mennyi borravalót kapnak. (Bár vannak tapasztalt pincérnő, akik ezt cáfolják. Erről egy fantasztikusan szórakoztató ThisAmericanLife podcast epizód volt nemrég, ha esetleg valakit érdekel.) Ettől függetlenül, nyilván senki nem tud a természetével szögesen ellentétes szerepet alakítani nap mint nap, éveken át, ezért én (is) inkább el akarom hinni, hogy ezek ilyen édes emberek. Visszatérő élménye egyébként Vandának és folyton ismételgeti, hogy itt mindenki más is milyen közvetlen és kedves. Nem tudom cáfolni. Tényleg nem csak a szolgáltatószektor alkalmazottai munka közben, hanem az utca embere is, akikbe eddig belefutottunk.

Vanda rendelt egy burgert (mármint csak darált marhahús-szeletet) barnaszósszal (olyan, mint az IKEÁ-s) és krumplipürével, én csirkemájat és sült krumplit valami helyi szósszal. Mivel azonban már nagyon éhesek voltunk, nem bírtam és még egy csirke nuggets adagot is kértem zöldségkörettel.

Megérkezett, felnevettünk. Pontosabban még csak nyüszögtünk-kuncogtunk, mert nem mertünk a pincérhölgy közelében hahotázni, nehogy magára vegye. Mutatom az adagot:

A Vandá szintén simán volt 1,5 kiló. Neki nagyon ízlett, megvallom nekem az enyém kevésbé. A tonnányi ropogós-olajos panír alatt alig volt kibányászható a máj. A szósz ecetes volt – mint utólag megállapíthatom, gyakorlatilag minden texasi szósz -, de még mindig szerény mennyiségben a konkrétan ehetetlen nuggets panírhoz képest. Ismétlem, hogy legyen idő megemészteni: e-c-e-t-e-s panír. Kedves olvasó! Engedje meg, hogy segítsek és hatalmas hibától mentsem meg: Ne kóstoljon ecetes panírt! Próblátam, nem finom.

A pincérhölgy – szintén minden helyen megszokott módon – rendszeresen jött az asztalunkhoz és kérdezte meg, hogy minden rendben van-e, izlik-e az étel, vagy töltötte utána szó nélkül a szokás szerint közel 1 literes poharainkat. Egy ponton mondtam neki, hogy továbbra is minden nagyon finom, csak esetleg érdemes lehet megofntolni egy európaiaknak szóló menü bevezetését, ami mindenben identikus az eredetivel, de az adagok az amerikaiaknak szánt egyharmada. Nevetett, de aztán új dolgot mondott, ezúttal nem viccből: amerikában ugyebár minden nagyobb, de texasban még annál is több és még nagyobb – erre érdemes mindenhol készülnünk. (Spoiler: igaza volt és lett.)

Itt meg egy videó ugyaninnen, hogy átérezhető legyen a hangulat. Felhívnám a figyelmet az etetőszékes kislány lábbelijére, aki ily’ módon már idejében magába szívja a texasi identitást:

Persze az idősebbek sem szivárványmintás ingben és LMBTQ kötöttsapkában járnak errefelé:

Büféasztal is volt:

Ennek és az adagoknak megfelelően pedig texasi méretű emberek:

Meg rendes, üveges Coca-Cola, cukorral:

Mindezekből inspirálódva megfotóművésztem az EAT feliratot a falon egy apró, de jelentős kitakarással adekvát átértelmezve:

Itt pedig a végére az előtér, ahol már (színes pólóban, csizmátlanul elfajzani látszó) kedves lányka látható háttal: