Épen és egészségben

..de ezért most nem tette magát nagyon oda a pilóta. Hanem inkább a gépet. Azt viszont úgy, hogy bármibe lefogadom, ebből nemtervezett átvizsgálás lesz. :/ Jónéhány poggyásztartó kinyílt a becsapódás “intenzívebb földet érés” során.

De ODAse neki, mert megérkeztünk és Houston we DON’T have any problem, hanem majd’ kiugrunk a bőrünkből örömünkben! (Újabb érdekes adat: a klasszikus mondás valójában nem így hangzott el, de ha eljutunk a történet egyik helyszínére – ami tervben van -, akkor kifejtem.)

Vám és migrációs ellenőrzés egyben! Izgiztem kicsit a Vanda gyógyszerei miatt, pedig előre szereztem angol nyelvű (pecsétes, tehát igaz!) igazolást a dokitól, de mivel nem kérdezte meg a szuperkedves bácsi én bizony nem hívtam fel a figyelmet erre. Egyébként az arc konkrétan a főszereplő volt a Breaking Badből, de gondolom mindenki számára érthető okokból nem fotóztam arcba.

Itt a vizsgálat helyszíne, természetesen az amerikai lobogóval és szerencsére nem azt aktuális forgalomhoz tervezett kordonerdővel.

Japán Toto WC egy kormányzati beruházáson?! Ha ezt Trump elnök úr megtudná! (De a felelősök nagy szerencséjére valószínűleg sosem járt ilyen, a NÉPnek kitalált helyen a magángépeivel.) Egyébként most komolyan: oké, hogy az USÁ-hoz közelebb van Japán, meg hogy ők azok, akik elérték, amit WC technológiában elérni érdemes (sőt, köztudomásúlag erősen túl is haladták azt a használat közben választható zenei ALÁfestésekkel), de tényleg nem volt egy hazai gyártó? :O)

Vizsgálat után (mármint a vám és migrációs, a WC-ben semmi ilyesmire nem volt szükség !) egy apró kitérővel elértünk az E terminálba, amit a képen látható óriási, de tartalmát tekintve mérsékelten izgalmas tartalmú kijelző díszit.

Az apró kitérő az volt, amikor két rendőr vagy biztonságis egyenruhás (nem tudom, de fegyverük volt) közül az egyik odaszólt mellettük elhaladtunkban:

– Nem arra! [a kijárat felé]! Ide álljanak be! – mutatott a kordonra, meg valami újabb vizsgálatra.

Egy pillanatra megfagyott bennem a vér, és ahogy picit vulgárisabb verzióban is használják: vigyázzba állt bennem az extraktrum is, így csak óvatosan kérdeztem rá a reményt felcsillantó “Transfer” táblára a sor felett, hogy akkor is, ha mi nem szeretnénk átszállni?

-Ja, akkor nem.

Így aztán – ahogy az ilyenkor lenni szokott – én voltam az, aki szinte könnyes szemmel (picit talán meghajolva is) mondtam egy NAGYON szépem köszönömöt és éreztem végtelen, őszinte hálát a szívemben, hogy na jó, hát hibázott, de mégsem utasítanak ki az országból! Hát milyen áldott jó emberek az ilyenek? (Lásd még a klasszikust: “pedig közénk is lövethetett volna!)