Tengerpart, törvényszegünk

Természetesen lementünk a partra is és természetesen autóval. Egy picit el is gondolkodtam, hogy mekkora húzás lenne annyira amerikaivá vedleni, hogy ki sem szállok az pickup truckból, hanem onnan nézve, maximum pár másodpercre kikapcsolom a belső keringtetést a klímán, hogy kettő szippantásnyi sós levegő bejöhessen, majd gyorsan vissza, és ez volt a természet, indulás vissza egy klimatizált McDonaldsbe zsírt enni. 😁 De aztán elvetettem:

Itt történt még az is, hogy felelőtlenül elmeséltem Vandának, mi mindennek utánanéztem, hátha a lazább amerikai autóvezetési szabályok szerint egy kicsit vezethet, amit imád. Van ugyanis olyan hely, ahol 15 év felett egy teljes felelősséget vállaló felnőtt mellett vezetni tanulhat az amerikai tinédzser. Sajnos kiderült, hogy Texas nem ilyen. Náluk be kell iratkozni egy elméleti tanfolyamra, majd az elvégzését igazoló névre szóló kártyával lehet csak egy 21 évet betöltött jogsival rendelkező mellett vezetni jó sok korlátozással (helyszín, sebesség, stb.) Nem beszélve arról, hogy – mint később kiderült – az autókölcsönző is rendkívül szigorú abban, hogy kortól függetlenül senki más nem vezetheti az autót, ha azt előre nem egyeztettük le (értsd: egy rakat plusz pénzt fizetek.)

Ebből a majdnem vezetésből persze az lett, hogy még inkább vágyott rá és nyüstölt vele, szegény. (Tényleg nem tudom, mit gondoltam, amikor ezeket elmondtam neki.) Itt aztán megint előjött vele, hogy a több kilométernyi partszakaszon, amíg a szem ellát 2-3 parkoló autó és úgy 5 ember van, nem vezethetne-e. Én pedig ebben az állapotban voltam éppen:

…így persze engedtem.

Úgy 28 másodperce vezethetett, amikor a nyüves kihalt tengerparton – ami ahhoz persze elég szűk, hogy pár centire férjen csak el egymás mellett két autó tökéletesen látva egyik sofőr a másikat, ráadásul értelemszerűen lépésben halad mindenki – egy rendőrautó jött szembe. 😧🙄

Mondtam, hogy nagyon gyorsan húzódjon félre (ennek a fogalomnak a tisztázása önmagában súlyos másodperceket vett igénybe), majd próbáltam látszólag a legnagyobb nyugodtsággal kiszállni és átmenni az oldalára, miközben egyre közeledett a rendőrautó.

Nyitottam volna a vezető ajtót kívülről, de azt valami biztonsági okból nem lehet, hiába rángattam. 😂 Vanda közben belülről nem találta a kilincset és mutogatta, hogy nem tudja, hogyan kell kinyitni. Végül az jutott eszembe, hogy kinyitottam a hátsó ajtót mintha ki akarnék pakolni piknikezni, majd visszaléptem az első elé, hogy takarjam Vanda 15 évesnél sajnos egy perccel sem idősebbnek tűnő fejét. 🤫

Mint utóbb kiderült az – vagy valószínűleg az is – menthetett meg minket, hogy pár méterrel utánunk megálltak (olyan amerikai rendőrösen lehúzott ablakkal, kikönyökölve) tárgyalni valami ismerőssel, akit felteszem, már akkor észrevettek, amikor közeledtek felénk, így rájuk koncentráltak.

A mai tanulság tehát, hogy ne szegjetek törvényt kedves gyerekek, mert csak utólag vicces visszaemlékezni a lebukás-közeli helyzetekre. 🙂