Beértünk Dallasba, újabb pénzügyi bukó

Végül eljött a pillanat, megérkeztünk Dallasba! De mekkora volt ez a megérkezés?! – tenné fel a kérdés Besenyő Pista bácsi. Hát kérem ekkora:

Egyébként pedig beérve a városközpontba, olyan érzésünk volt, mintha kihírdették volna a DEFCON 1 állapotot és már csak azok maradtak megvárni az Észak-Koreai atomrakéta becsapódását, akiknek nem volt vesztenivalójuk.

Ez magyarra fordítva azt jelentette, hogy az utcákon szinte kizárólag hajléktalanokat láttunk. De ne arra a újságárus aluljárós hajléktalan-elitre tessen gondolni, hanem tényleg a tápláléklánc-legalja, bevásárlókocsit (vagyis a házát és ingóságait) toló, illetve a már “világát nem tudja” kitekeredett pózban, rongyokban földön fetrengőkre.

Kicsivel bentebb – de ez már közvetlenül a felhőkarcolók tövében – javult a helyzet.

Végül megérkeztünk a Hilton bejáratához. Kiszálltunk az autóból a parkoló jelzésnél, ahol egy fiatal, botsáska alkatú színes srác és egy 40-es bajuszos, sztereotipikus-mexikói, vízvezetékszerelő-fejű arc fogadott minket. Az előbbi kérdezgetett, hogy van-e foglalásunk (ja, nem, nyilván csak szórakozásból parkoltam fel a járdára a bejárathoz ezzel a tankkal :)). Szó-szót követett, de egy ponton megakadtunk. Negyedjére kérdeztem meg, hogy milyen VÖLGYRŐL (“valley”) beszél? Így hívják a negyedet? Mert ez tényleg egy klasszikus újabb érdekes adat ebben a pillanatban, ami hangozzék bármilyen faragatlanul, most hidegen hagy. Aztán – már nevetett (Vanda szerint kínjában) – és úgy jutottunk annyival előrébb, hogy KÉREK-e völgyet.

Mondtam, hogy bármi is az, nem hallottam még róla, ezért köszönöm kihagyom, de az autó nagyon le kéne parkolni.

Nem húzom tovább, a mexikói arc támogatott meg minket egy picit nemzetközibb kiejtéssel a VALLET Parkingot érintően, mert a valley, valójában vallet volt: az odaadom a kulcsot és leparkolják az autót, majd ha szólok előszedik.

Innentől már csak az volt móka netovábbja, amikor a recepción csak úgy rutinból rákérdeztem, hogy ugye a Booking.com-os hirdetésnek megfeleően a parkolás benne van a foglalási árban. Szinte kéjes örömmet éreztem ki a halk kacajból, aminek a kíséretében közölte a recepciós: NOPE, sir. 🙂 (DEHOGY, uram!) Éppen csak nem tette hozzá, hogy “Csak nem képzeli?”.

Egy teljes és két fél napra 139 dollárt (~51 ezer forint) kértek pluszban érte. Ez úgy a 2 éjszakára szóló hotelszoba árának fele volt. Ja, és azért kerestem olyan szállást (emlékszik a kedves olvasó, hogy milyen sokáig kerestem az új szállást? Többek között ezért!), amiben benne a parkolás, mert olvastam, hogy az utcai parkolás szörnyen drága Dallasban. Egyébként valóban: átszámolva, kb 300 forint / óra. Na most ha az egyszerűség kedvéért nem 1+2 félnapot, hanem 3-at számolok és a 72 órát megszorzom a 300-al… igen, kevesebb, mint a fele. Szóval a hülyének is megéri a VÖLGYparkolás. …de főleg annak! (Vagyis nekem.)

És ha már a pénzügyek. Soha nem láttam még ilyet, pedig foglaltam néhány helyen szállást a világon: Dallasban olyan adókkal súlytják a szálláshelykiadást hogy leraktam a hajam. Nézem a Bookingon és belvárosi hotel 25 ezer forint 2 éjszakára. Oké, nem olyan menő, meg nincs szép kilátás, de 25 ezer! Nyomok a foglalásra -> 25 ezer plusz adók = 76 000 Ft. És ez többször előfordult, hogy bizonyos szállásokon (az is tök érdekes, hogy ez nem volt egységes) az adó az szálláshely árának 200%-a volt. Figyeljen oda ÖN IS, ha Dallasban szállást keres!