Hazafelé nem akartam tovább húzni a dolgot, mert félig üres volt a tank, elkerülhetetlenül jönnie kellett a tankolásnak. Azért vonakodtam eddig, mert egyrészt fogalmam sem volt, hogy gázolaj vagy benzin kell-e az autóba (ekkora motorral nem mertem elhinni, hogy benzin), másrészt nem vágytam már a sokadik olyan beszélgetésre – ezúttal a kutassal – amiből a

Tovább olvasom

Nem volt renkdkívüli a dolog, de remekül éreztük magunkat. Benzines (Texasban vagyunk, naná!) és hangos-büdös gokartok – amik egyébként Vanda szerint is szörnyen vérszegények voltak. A biztonsági regulációk listáját végigolvasni és meghallgatni pedig majdnem hosszabb volt, mint a vezetés maga (pedig az sem volt rövid) – de ez megint Amerika és a kártérítési perek országa.

Tovább olvasom

Mielőtt hazafelé vettük volna az irányt még Északabbra indultunk egy “közeli” játékterem / gokartpályára. Úton odafelé láttuk ezeket. BestBuy a szuperhíres helyi Média Markt! Bementünk: olyan, mint a Média Markt. Csak nagyobb. Nagyjából 4 és fél percet töltöttünk bent, ebből a legnagyobb rész azzal telt, hogy szakadtunk – ahogy Vanda mondaná – a mikrohullámú sütők

Tovább olvasom

A következő állomás csak 1 órára volt (az itt gyakorlatilag azt a szomszédot jelenti, akihez még papucsban és pizsamában átsétálunk). Ha itt vagyunk ugyanis ennünk kell egy Tex-Mex étteremben. Ez nem tisztán a Mexikói konyha, hanem a nevéből nem túl nehezen kitalálhatóan a Texasi és Mexikói konyha keveréke, ami ilyen formán önálló gasztronómiai irányzattá nőtte

Tovább olvasom

Arról talán még nem írtam, hogy a város északi részén egy túlnyomórészt spanyolajkúak lakta, Northside nevű városnegyedben lakunk. Nem is nagyon látunk fehér embert a környékbeli üzletekben vagy az utcán. Még Északabbra ugyanez a homogén etnikai összetétel játszik, csak lényegesen szegényebb körülmények között. Felteszem, ettől nem függetlenül itt van a város egyik legnagyobb használtcucc piaca

Tovább olvasom

Reggel kikukkantottam kicsit a nappali ablakon, ami így fest (mármint, ami kívül van, nem a kikukkantás): Miden ház előtt 2-3 autó – gondolom, minden családtagnak egy. GondolhatnÓk ezt menőnek, de Európából nézvést egy irigylésre legkevésbé sem méltó dolog következménye. Nevezetesen, hogy akkorák a távolságok, amelyek a mindennapi élet alapvető kényszerévé teszik az autó tulajdonlást (Igen,

Tovább olvasom

Eddig bírtam megállni, jönnek “az úton” képek és videók. Gondolom minimálisan megy át a hangulat, de legalább próbálkozom: Azért ez jól elkapott lett, ismerjék el, kérem: Illetve ahol USA zászló van, ott Texasban kell hogy legyen egy Lone star Texas zászló is: Nem tudom, írtam-e már, honnan jön az 1 csillag. Ha igen, kérem átugrani.

Tovább olvasom

Nem kellett az elmúlt 2 nap iszonyatos Lucullusi értelemben vett önsors rontás (Helló a zsírban sült krumpli!) hatását sokáig várni, Vandának fájni kezdett a gyomra. Szerencsére a szomszédban volt egy gyógyszertár. Amerikai méretű persze: Egy korábbi utazásomból emlékeztem, hogy az amerikai Bila-git, ami a világ sok más részén is kapható, az a Pepto-bismol. Illetve valamelyik

Tovább olvasom

Visszafelé beugrottunk az első pincéres, asztalhoz kihozós étterembe az ittlétünk alatt. Első sorban tengeri cuccokat kínáltak és én ettem is egy szuperfinom rákból (mármint a rák rák (crab), nem garnéla (shrimp)) készült húspogácsát, Vanda pedig egy adag sültkrumplit. De milyet! Egyértelműen valamilyen sertés vagy marha zsírban volt kisütve. Neki nagyon ízlett, nekem nem igazán, mert

Tovább olvasom

Természetesen lementünk a partra is és természetesen autóval. Egy picit el is gondolkodtam, hogy mekkora húzás lenne annyira amerikaivá vedleni, hogy ki sem szállok az pickup truckból, hanem onnan nézve, maximum pár másodpercre kikapcsolom a belső keringtetést a klímán, hogy kettő szippantásnyi sós levegő bejöhessen, majd gyorsan vissza, és ez volt a természet, indulás vissza

Tovább olvasom