Tehát a madisonville-i családi vendéglő zárva, így az indulás előtt rögtönzött új cél egy másik helyi kifejezéssel élve dinner. Bár szinte szinte csak puszta vette körbe az utat, egyikünk sem mondta, hogy uNtat. (Bocsánat. :)) Amikor meg már úgy éreztük, igen, akkor jöhetett valamelyik helyi rádió. De nem a zenék miatt ám! A reklámokat imádtuk.

Tovább olvasom

Az I45-ös autópálya és a 84-es út kereszteződésénél fordultunk be Sam eredeti étkezdéjébe. A névadó Samuel Augustus Daniel, aki 1966-ban alapította a helyet, ami mindenhol szerepel, mert az Újvilágban kb. akkora menőség, mintha Európában egy büfét a Jura-korban nyitottak volna és a falon büszke barlangrajzok mutatnák, hogy a helyi Brontoszaurusz csorda is ide járt burgerezni.

Tovább olvasom

Mindössze két nap rádiócsend után folytatom is! De eleddig sem telt ám az idő hiába! Aki még mindig kitart, annak a türelem meghozta a web-push gyümölcsét, azaz most már fel lehet iratkozni automatiCE értesítésre, amikor megnyitja a kedves olvasó az oldalt. Ennek eredményeként pedig nem kell folyton visszalátogatni, hogy kegyeskedtem-e újabb bejegyzést közzétenni, hanempedig a

Tovább olvasom

Végül eljött a pillanat, megérkeztünk Dallasba! De mekkora volt ez a megérkezés?! – tenné fel a kérdés Besenyő Pista bácsi. Hát kérem ekkora: Egyébként pedig beérve a városközpontba, olyan érzésünk volt, mintha kihírdették volna a DEFCON 1 állapotot és már csak azok maradtak megvárni az Észak-Koreai atomrakéta becsapódását, akiknek nem volt vesztenivalójuk. Ez magyarra fordítva

Tovább olvasom

Tehát pénzügyileg Megfogyva bár, de törve nem éltük tovább a Dallasi napot, első állomásként hangyányit megpihenve a 15. emeleti szállodai szobában, amiről ráláthattunk, hogy a mennyivel jobb lett volna a szemben lévő helyen lakni, ahol tetőtéri háromszög medence van, amiből ráfröcskölheti a komiszabb vendég a vizet a villamosra, vagy akár egy zikkuratra: Persze pár percnél

Tovább olvasom

Nem, egyébként nem erről az Elm utcában történt alábbi eseményből származtatott a híres horror film címe, csak sok az Elm street az USÁ-ban, hiszen magyarul a teljesen ártatlan Szilfát jelenti. Nem volt azonban ártatlan Lee Harvey Oswald, aki 1963. november 22-én itt lőtte agyon (köznyelvi és szó szerinti értelemben is) John Fitzgerald Kennedy amerikai elnököt.

Tovább olvasom

Visszafelé sétálva botlottunk bele a Kennedy térrel szemben ebbe: A tábla szerint John Neely Bryan, egy Tennessee-ből származó telepes, 1841 végén érkezett a helyszín közelébe és 1842-ben épített egy rönkkunyhót. Tette ezt azért, mert a törvény szerint, ha valaki egy gazdátlan legalább 12 hektáros egybefüggő területen kezdett gazdálkodni és ugyanitt “egy jó és kényelmes kunyhót”

Tovább olvasom

Sétáltunk tovább vissza a Hiltonba és mindeközben láttuk a sok felhőkarcit, illetve, ahogy éppen “kezelik” a hajléktalan-helyzetet: Picit távolabb láttunk barna félpucér próbaba-testű, félpucér bácsit, a bőrszínéhez választott kutyával: Art-decot minden mennyiségben: 25 emelet magas ChatGPT hirdetést: Magnóliát (istenem, de szerettem azt a filmet): Az AT&T (a világhírű helyi távközlési vállalat, kb. helyi MATÁV) épülete

Tovább olvasom

Október 27, hétfő. “Reggel” 10 körül ébredtünk. Kb 40 perc alatt összetollászkodtunk magunkat, így nyomban azzal indítottunk, hogy reggebédelni (Nyelvújítok! – ha már mindenki Brunchot mond itthon is.) Vanda még nem volt éhes és neki volt igaza, mert minden nap, különösen este annyit eszünk ebből az otthonihoz képest iszonyatosan cukros-zsíros ételekből közvetlenül lefekvés előtt, hogy

Tovább olvasom

Feltöltekezve elindultunk a város legnyüzsgőbbnek mondott, művészeti-zenei központjába (ez általában a legcsövesebb hely) Deep Ellumba, továbbra is skandallumra okot adó módon: gyalog. A városrész neve onnan származik, hogy amikor a rabszolgák leszármazottai betelepültek a (még a texasihoz képest is) sajátságos nyelvjárásuk szerint az Elm utat Ellumnak ejtették, a deep pedig, hogy ennek a végén (mélyén)

Tovább olvasom