A NASA után éreztük, hogy van még erő bennünk. Irány tehát még Délebbre, Galveston városba, ami a Mexikó-öböl (pontosabban a Trump-féle újkori populista politizálás számomra legemblematikusabb jelképeként átnevezett Amerikai-öböl) partján fekszik és Houston megapolisz része. A házak pedig a Karibi térségből ismerős pasztel színek minden elképzelhető árnyalata:

Tovább olvasom

Az irányítóközpontból visszafelé frászt kaptam, hogy nem álltunk meg a Saturn V hangárnál. Kisebb pánikban vágtáztam az infóhoz a központi aulában, hogy itt világraszóló félreértés történt, kérem! Azt írták a honlapon, hogy az irányítóközpontos jegy részeként azt is meg lehet nézni! Kiderült, hogy igen. Mert azt bármelyik jegy részeként meg lehet nézni. Mindössze annyiról van

Tovább olvasom

A programban az utolsó előtti helyszín a kerítésen kívülről már látott eredeti Boing 737-es és a hátán hordott space shuttle replika volt. Elsőre annyit tudok mondani helyszíni ripoterként, amiz szerintem a képen is lát a kedves olvasó: ez itt NAGY. Szuper volt, hogy mindent meg lehetett fogdosni. Sokat láttam, de még soha fogtam utasszállító hajtóművet

Tovább olvasom

Pontosabban itt még csak közeledünk a számos filmből kívülről is megörökített történelmi épülethez: Itt pedig már az épület bejáratához követjük az idegenvezető lánykát (a legtöbb alkalmazott diáknak tűnt, ami tanév közben fura – bár lehet csak én öregedtem meg annyira, hogy már a fiatal felnőtteket is egyetemistának nézem. :)) Itt sok mindenről beszélt, többek között

Tovább olvasom

Szóval felpattantunk egy kisvonatra (nem sínes, hanem ezek a városnéző, dízelmotoros mozdony-imitáció, ami után több kocsi van kapcsolva), ami átvitt a múzeum épületéből a valódi űrkutatási központba. Ez még a múzeum egyik udvara bolygókkal: Ez pedig a távolban a Saturn V (mármint római öt) rakéta hangárja – szintén az Apolló programból. Ez pedig már a

Tovább olvasom

Ez volt a számomra leginkább vágyott 2 fő Áttrákció közül az első, amihez külön, feláras jegyet kellett vásárolni, mert az alapjegyű pórnép elől ez el van zárva. Olyannyira, hogy külön kis vonat visz oda, amire amíg várakoztunk, unalmamban készítettem egy híreskedő képet: ..de erről részletek már csak holnap, mert itt 6 perc múlva éjfél és

Tovább olvasom

Külön teremben, pontosabban termeKben mutatták be a NASA működésének leghíresebb programját az Apollót és annak relikviáit. A témától függetlenül is olyan fantasztikusan ötletes, egyszerű és nagyszerű megoldásokkal mint az alábbi, ahol Kennedy és a háttér egy színes, az elnök valódi méretére nagyított fotó, elé pedig berakták az eredeti fotón szintén megörökített pulpitust replikáját mikrofonokkal, mindennel,

Tovább olvasom

Említettem az amerikai szórakoztatás jellegzetességét. Álljon itt egy másik jellemzőjének, az élő előadásmódnak egy példája is amit – mi Európából nyilván kicsit fanyalogva, ugyanakkor a saját kultúrkörünkből nézvést némileg joggal -mondjuk ki: ripacskodásként aposztrofálhatnánk. A bemutatóban az űrhajósok űrállomáson végrehajtandó napi rutinjáról beszélt a két szakember egy unalmas taxatív felsoroláshoz képest kétség kívül figyelemfelketőbben: Egy

Tovább olvasom

Elképesztő profi kiállítás. Abszolút igaz a sztereotípia: az amerikaiak fantasztikusan értenek a szórakoztatáshoz. Patikamérlegen kimért mennyiségben adagolt infó, tárgyak és interakció olyan tökéletes ütemben váltogatva egymást, hogy a látogató órák után sem unja. Pedig minden látszat ellenére én nem vagyok egy őrült rajongója a témának. Szerettem volna látni ezeket a dolgokat életemben, de ha kimarad,

Tovább olvasom

Megérkeztünk a híres űrközpontba, ahonnan az emberiség legnagyobb technológiai sikereit vezényelték egy – ebből a szempontból – sokkal szebb és békésebb korban. Az első ami feltűnt közvetlenül az világ egyetlen teljes méretű űrsikló replikáján és a Boing 747-esen túl, ami viszont valódi hordozója volt, hogy nem csak mi érkeztünk messze földről. Ha mondjuk az adott

Tovább olvasom